Arco – Amazonia

Már nyár végén felvetődött, hogy ősszel az Október 23-ai hétvégén jó lenne a mászóidényt kicsit meghosszabítani és kimenni Olaszországba Arcoba  vagy Horvátországba Paklenicára mászni. Az indulás előtt pár nappal már látszott, hogy Arcoban lesz jobb idő, ezért párommal Vikivel és barátaival Marcival és Kingával Olaszország felé vettük az irányt. Szerda délután 2 körül indultunk és éjfélkor már a Villa Nicole-ban egy nagyon tágas apartmanba pakoltunk be.
Másnap reggeli és a mászócuccok összepakolása után, 9-kor már indultunk is a Picol Dain nevű falra. Miután leparkoltunk, Marciék a fal tövében folyó patakra épített  zsilipen keresztül közelítették meg a beszállást, ahol bizony a kötél és beülő is előkerült.

P1090589

Mi egy kicsit kerültünk, de cserébe előbb értünk a beszálláshoz, ahol már két kötélparti várakozott. Én eredetileg az Orizzonti Dolomitici nevű 10 kötélhosszas 5b-s utat szemeltem ki, de mivel az első parti elég lassan haladt és zavart, hogy ilyen sokan vannak felettünk, ezért a második stand után balra indultam tovább, az Amazonia (5c) nevű úton.  A beszállást követően, egy nehezebb kezdő mozdulat után 2-es 3-as nehézségű ösvény vezet a harmadik standig. Az út igazából innen indul és végre vertikálisan is kitágul a világ a hosszú traverz után. Miközben standolok, megjelenik egy osztrák srác és szó nélkül köti ki magát mellém, majd indul el előttem, anélkül hogy kérdezne bármit. Fura ez a mentalitás, mert nem hiszem, hogy sok energiát vesztene vele, ha megkérdezné, hogy bejöhet-e elénk. Később azt hiszem ők rúgnak le egy nagy követ, ami Kingát majdnem eltalálja és egy öklömnyi darabja a fejem mellett száguld el. Miután az osztrák partit elengedjük, indulunk mi is tovább. Két szép 5-es nehézségű tábla, majd a negyedik stand következik.

Az út alsó fele. Két parti már előttünk az útban.

Az út alsó fele. Két parti már előttünk az útban.

Itt miközben mászom fel, megjelenik egy pár, akikkel a lenti standban Viki már megismerkedett. A lány az Orizzonti Dolomitici-t keresi. Magamban megállapítom, hogy helyes és kicsit ismerősnek tűnik, aztán a fal tetején esik le, hogy Szandi az, akivel évek óta ismerjük egymást, csak a napszemüveg és sisak jól palástolja a kilétét. Az ötödik és hatodik kötélhosszok 5, 5+ nehézségűek, az értékelés reális, akit itthon ilyen nehézséget mászik, kint sem fog gondot jelenteni neki, ezek leküzdése. A hatodik kötélhossz  jobbra tartva, egy kis áthajlással indul, de annak a legkönnyebb részén megy fel utunk, majd visszafordul balra az alattunk lévő stand fölé. Ennél a kötélhossznál kicsit sajnálom, hogy nincs elég heveder vagy kihosszabítós expressz nálam, mert törik a kötél rendesen és elfáradok, mire a kötelet sikerül felhúzni, úgy hogy végre Vikit tudjam biztosítani. Ezután elvileg egy 4-es, 5-ös nehézségű szakasz következik, de az 5-ös reibungos traverznél nem csak én lepődök meg, de az az előttem mászó is, aki a kötélgyűrűt a nittben hagyta. Másnap barátaink Panni és Dávid másszák ezt az utat és itt átmásznak a másik útba, mert traverz nehézsége miatt az hiszik eltévedtek és bele másztak egy jóval nehezebb útba.

 

Kilátás az egyik standból.

Kilátás az egyik standból.

Ezzel a résszel nekem és Vikinek is meggyűlik a bajunk. Toporgok a reibungnál, amikor Viki felkiabál, hogy „Minden rendben?”. Persze, hogy nincs minden rendben, mert ezen az 5b-s részen alig bírok átvergődni :) és kulcsrész csak utána jön, de ezt a viharos szélben nehéz lenne elmondani, ezért csak lekiáltok, hogy igen.  A következő kötélhossz 6-os nehézségű, ezért az előzmények után félve vágok neki, de ennek az értékelése ismét reális és ha lassan is, de hamarosan fent találom magam kilencedik standban, majd Viki is nagyon gyorsan ott terem mellettem, még mielőtt kipihenném magam. Innen már egy könnyebb kötélhossz következik a tetejéig és ezzel a 300 m hosszú út végére érünk. Marciék fent várnak már egy ideje, ezért gyors kaja és pakolás után indulunk is lefelé. Pontosabban először fel a kis ösvényen, aztán le a völgybe a kocsiig.

Vikivel a standban.

Vikivel a standban.

Adatok:

út hossza: 300-340 méter
nehézség: 6
jól nittelt
fal tájolása: déli
résztvevők: Feigl Viktória & Baksa Zsolt 

Arco  – Via  Adonis

Arco-i kiruccanásunk 2.napján a várostól északi irányba, kb. 5  perc autóútra lévő Parete San Paolo fal La Cengia Rossa nevű  útját vettük célba. 5c nehézség, 7 kötélhossz, sok nitt  és 5 csillag, azaz egy szép út. Épp csak megálltunk a falnál, hogy kiugorjunk Marciék kocsijából, amikor barátunk Dávid megjelent egy kis társasággal. Tudtuk,  hogy kint vannak ők is Arco-ban  és talán a Villa Nicoleban laknak, ahol mi is, de eddig elkerültük egymást. Örülünk egymásnak pár percig, majd mindenki ment a maga útjára.  Marciék kicsit tovább  az út  jobb oldalán lévő nagy reibung táblára, mi fel a fal tövéhez, ami az autóúttól  5-10 perc távolságra van. Itt egy kis csalódás ért minket, mert nem elég, hogy az útban már másznak, de három kötélparti is várakozott a fal tövében. Némi hezitálás után úgy döntöttünk, hogy visszafelé indulunk és a kalauzból reggel lerajzolt utak közül másszuk meg valamelyiket.

Kis gyaloglás után, máris a Via Adonis standjában találtuk magunk, ahol magamra aggattam az expresszeket és  friendeket (mint később kiderült, nem hiába). A nehézség és az út hossza hasonló, bár az csak később esik le, hogy ennek az útnak a nehézségét a kalauz római számmal jelölte a francia számozás helyett, ami az esetünkben annyit jelent, hogy nem túl nagy a köztes sűrűség. (a kalauz az UIAA skálát használta az alpin jellegű utaknál és a franciát a jól nittelt utaknál)

Az út eleje egy elég zsíros bevágással indult, amelyet kötélgyűrűkkel lehetett biztosítani. Az útra végig jellemző, hogy vannak bent hagyva kötélgyűrűk, de fenntartással érdemes kezelni őket, mert elég régi egyik-másik. A nittelése is elég fura az útnak, mert több helyen nem érni  el a nitteket (legalábbis az én 1,70-es magasságommal biztos nem), ezért a nittfülekben is több helyen kötélgyűrű van, amik szintén  nincsenek túl jó állapotban, ezért érdemes amint lehet áttenni az expresszt a nittfülbe.

A bevágás az első stand után is folytatódott. Nekem még nem igazán sikerült ráhangolódni az útra és rosszul esik a stand utáni első nitt magassága, de egy frienddel sikerül javítani a helyzeten. Ezután szép kéménymászás következik 6- -ért. Lassan érek fel, óvatosan kúszok felfelé a kéményen, ezt a hosszt szerintem, Viki gyorsabban teljesíti. A következő hossz a legkönnyebb az út során, rá lehet pihenni egy kicsit a  következőre, ami a kulcshossz az utunk során.

Kényelmes standból indulunk tovább kicsit balra. Nagyon nehezen érem el az alsó nittet, illetve nem is a nittet, hanem a benne lévő kötélgyűrűt. Amikor végre megvan, akkor sem lehet pihenni, menni kell tovább egy kis áthajlás alatt jobbra, majd fel az áthajláson 6- -ért, ezután egy jó kis reibung következik előbb kicsit fel, majd balra harántolva. Elég nagy a köztes távolság itt is, már amikor mászom, arra gondolok, hogy ez a másodmászónak is nagy szívás. Egy fánál standolok és Viki jön utánam. Ő is nehéznek érzi ezt a szakaszt és egyre fáradtabb. Valószínű, hogy már a betegség is kezd elhatalmasodni rajta, ami estére ki is üti őt. Szerencsére itt még tartja magát, de azért örülök, hogy már csak két kötélhossz van hátra a fal tetejéig.

P1090610

Ezután még két könnyebb 5, 5+-os kötélhossz következik.  Az ötödik kötélhossz végén kicsit törőssé válik az út , de a 6 kötélhossz  és egyben az út vége, egy szép piaz repedéssel kárpótol.  A repedés nem nehéz, de azért jól esik, hogy van nálam friend, mert így nem kell a 10m-re lévő kötélgyűrűig felmásznom, hanem már előtte biztosítva vagyok. Végre felérünk, már nagyon vártuk mindketten. Nehéz nap volt, de megérte. Kéménymászás, repedésmászás, reibung és kisebb áthajlások váltogatták folyamatosan egymást az út során. Szóval aki szereti a változatosságot és nem fél, ha kicsit szellősebben vannak a köztesek, annak bátran ajánlom.

Adatok:

út hossza: 210 méter
nehézség: 6
közepesen nittelt, érdemes vinni pár friendet és éket
fal tájolása: déli
résztvevők: Feigl Viktória & Baksa Zsolt 

Sajnos leérkezve Vikin már látszott, hogy nincs jól, ezért miután végigbaktattunk a belvárosban mászócuccban, kidőlt az apartmanban. Egy elég komoly vírust kapott el, így a hátralévő két napban már nem másztunk komolyabbat, de így is nagyon jó volt ez a négy nap, fantasztikus helyen, jó időben, jó emberekkel.

Megosztom...Share on FacebookEmail this to someoneShare on Google+

You may also like...