Balfrin – Svájci Grossglockner? Egy gyönyörű, változatos túra 3800m-re

Hajnali fél négykor még teljes sötétség volt, de én egy könnyed reggeli után készen álltam az indulásra. Igazság szerint később akartam indulni, de a 2887m-en fekvő Bordier hüttében háromkor szolgálták fel a reggelit, és mivel mindenki felkelt körülöttem, én is elkészültem. Rajtam kívül még két kötélparti indult útnak aznap: egy négyfős svájci társaság, és egy négyfős amerikai csapat svájci vezetővel. Mivel én egyedül mentem, a többiekkel ellentétben nem akartam a gleccseren menni, így én egy másik utat választottam, az utam nagy része köves terepen haladt először a Gross Bigerhornra, majd onnan havas-sziklás gerincen (ha a körülményeket jónak találom) tovább a Balfrin mindkét csúcsára.

A többiek éppen elindultak, de én még egyedül ültem az étkezőben, amikor a ház gondnoka odajött és fejcsóválva mondta, hogy a Balfrinra nem szokás egyedül menni. Igyekeztem elhárítani azzal, hogy csak akkor megyek fel, ha a körülményeket jónak találom. Azt javasolta, hogy aludjak még egy kicsit, és később induljak, amikor már lehet valamit látni, mert a kövek között nehéz megtalálni az utat. ezt megfogadtam, így lefeküdtem még egy fél órára.

Derengő hajnalban látszanak a Bordierhütte fényei, amikor elindultam. Alatta a hajnali köd

Derengő hajnalban látszanak a Bordierhütte fényei, amikor elindultam. Alatta a hajnali köd

A hajnal éppen kezdett derengeni, amikor fél öt előtt elindultam. A többiek teljesen eltűntek, már a fejlámpáikat sem láttam. Az első cél a 3627 m magas Gross Bigerhorn volt. Az út első tíz percén a fejlámpám világítja meg a köves, de nagyon jól jelzett ösvényt addig a pontig, ahol a Bigerhornara vezető út kettéválik a gleccsertúrától. Itt balra fordulva meredek hegyoldalban kapaszkodtam egy nyeregbe (kb 3100m), majd onnan jobbra fordulva végig egy széles gerincen fel a csúcsig. A nyeregben már teljesen világos van, a fejlámpámat elrakom. Az út technikailag könnyű, de nagyon kellemetlen, laza kővel, palával borított egész végig. Egyedül a látvány kárpótol, ami már ezen a széles háton is gyönyörű: jobbra a Mischabel csúcsai egész közel látszanak, alattam a Ried gleccser, ahol a másik két kötélparti lassan kúszik felfelé.

Jobbra nézve a Mischabel csúcsai, a hármas csúcs bal oldalán a Nadelhorn (4327m)

Jobbra nézve a Mischabel csúcsai, a hármas csúcs bal oldalán a Nadelhorn (4327m)

A Gross Bigerhorn csúcsán ez csak tovább fokozódik, hiszen a felérkezés olyan, amit én egy csúcsra érkezésről el szoktam képzelni: a sziklán felkapaszkodva hirtelen a szemembe sütött a felkelőben levő nap, a csúcs túloldalán pedig egy egész új látvány tárul elém gleccserekkel, havas csúcsokkal.

IMG_0822

Fáradtságot nem is érzek, az időjárás, amivel az utóbbi túrák alkalmával nem volt szerencsém, tökéletes: az ég felhőtlen, gyenge fagy van. A csúcson jobbra fordulva kémlelem az út további szakaszát, hiszen ez az a pont, ahonnan „nem kéne egyedül menni”. A sziklás gerincen előbb le kell menni egy kis nyeregbe néhány 1-2 nehézségű mozdulattal, majd egy meredek firnlejtőn újra fel gerincre, és tovább a Balfrin előcsúcsára. Ez a szép vonalú firnlejtő valóban meredeknek tűnik innen, de elhatározom, hogy legalább megnézem. A nyeregbe leereszkedve felveszem a hágóvasat és a jégcsákánnyal kezemben nekivágok a havas résznek.

Meredek firnlejtő az előcsúcsra

Meredek firnlejtő az előcsúcsra

A hó minősége tökéletes, kemény firn, amin nem kell taposni, de a hágóvas tökéletesen fogja. És innentől már nemcsak nem érzek fáradtságot és nem fázom, hanem kifejezettem élvezem ezt a túrát. Élvezem a kiváló körülményeket, a nem túl nehéz, de gyönyörű útvonalat, a szelíden kanyargó, szép gerincet, és talán azt is, hogy teljesen egyedül vagyok a hegyen, senkit nem látok. Az előcsúcsra érve feltűnik a Balfrin főcsúcsa is, és itt kis csalódással tapasztalom, hogy ismét le kell ereszkedni egy nyeregbe, néhány tíz méter magasságot vesztve, majd fel a főcsúcsra. De olyan jól érzem magam, hogy ez sem nagyon érdekel, és rövid sziklás-havas szakasz után ott állok a főcsúcsot jelző kőembernél. Idáig kb 3-3.5 óráig tartott. Örömömet szeretném megosztani másokkal is, így a másik irányt kémlelem, hogy mikor jönnek a kötélpartik. Egy négyes csoportot látok a gerincen, de úgy ítélem, még legalább fél órányira vannak. Várok kb 20 percet, majd elindulok visszafelé, mert aggódom a hó minősége miatt. A leereszkedés gond nélkül sikerült, a házban néhány friss ismerős már aggódott értem.

Balfrin_GrBigerhorn_utvonal_2

Nehézség, karakter

Különböző leírásokban F és PD+ közé teszik a túra nehézségét. Pontosan nem tudom ezeknek a jelöléseknek a jelentését, de eddigi tapasztalatom alapján talán egy PD-t megadnék neki a rövid meredek firnlejtő miatt Bigerhorn-Balfrin közötti szakaszon és a rövid, 1-2 nehézségű mászórészek miatt is.

A túra karaktere nagyon emlékeztet a Grossglocker-re a normál útvonalon: a magasság szinte méterre megegyezik, a változatos szikla-hó kombináció is hasonló. Ez a túra mégis szebb szerintem, mivel teljes körtúraként is megcsinálható (fel a gleccseren, le a Bigerhornon keresztül),  fantasztikus látvány minden irányban, és nem utolsósorban amiatt is, hogy a tömeg miatt nem kell aggódni, pl számomra ez volt az első és utolsó alkalom, hogy sem lefele, sem fölfele nem találkoztam senkivel.

Megosztom...Share on FacebookEmail this to someoneShare on Google+

You may also like...