A Dent Blanche (4357m) egy másik szép, technikás, nem túl hosszú mászás Svájcban | |
Kiindulópont | Ferpecle, kb 1830m. A Val d`Herens völgy legvégén, a Ferpecle gát előtt kell hagyni az autót. Fizetni nem kell, az út vége nagyon keskeny. Több parkoló is van, és nem teljesen egyértelmű, hol szabad parkolni. (Én egy hajtűkanyar előtt hagytam a kocsit, ahol egy kis út a gát alatti hídhoz/erőműhöz visz. Ezután is van út, de elvileg van egy behajtani tilos tábla, de láttam még autókat perkolni feljebb is. Mindenesetre továbbmenve kb 50 m-t nyerünk.). |
Nehézség | AD, III, 890m szint, kb 4000-4200m között kitett mászás jó közeten (II-III). Kb 3600-4000m között több szakaszon gleccser, néha hasadékos. |
Turistaház | Cabane de la Dent Blanche (3507m) a völgyből 1650m szint 5ó, ez az egyik legmagasabb CAS ház, nem túl nagy (30-35fő). Kb 2500-2600m-ig egyértelmű, utána kissé alpesi jellegű túra: kőemberek követése, plusz kék jelzések, néha kissé meredek. A vége egy rövid gleccserátkelés (hasadék nincs, én nem vettem fel a hágóvasat, de határeset). Félpanzió 80 CHF igazolvánnyal, de nem muszáj félpanziót kérni. (Én pl magam főztem a vacsorámat) |
Útvonal | Kb 890m szint, 4-5 ó.A ház mögött a sziklagerincen egyből felmászás, kb 100m szinten keresztül. A közepe felé egy kb II nehézségű, kitett, szép szakasz. Ezután hágóvas és egy meredek gleccsergerinc, ami később vjzsintesbe, enyhén lejtőbe vált. Szezontól függően hasadékos szakasz következik. Az előttünk levő sziklagerincet nem közvetlenül, hanem kissé jobbról közelítjük meg, majd a könnyű gerincen mászunk fel egy kis csúcsig (k 3882m), viszonyoktól függően a hágóvas maradhat. Ezt a kis csúcsot egyébként jobbról ki lehet kerülni egy jó párkányon. Ezután ismét egy eléggé hasadékos gleccsergerinc röviden, majd elérjük a fő sziklagerincet. Száraz körülmények között hágóvas, jégcsákány maradhat itt. A gerinc, eleinte könnyű szikla, ezt követjük a Grande Gendarme-ig. Itt balra traverzálunk kb 40m-t, és innen két lehetőség:
Felérünk a főgerincre, és innen 5 kisebb-nagyobb torony vár rank, kitett, II-III mászás jó kőzeten.
Ezután a terep érezhetően könnyebb, és szélesebb, és még ezt követve, 100-150m szintet teszünk meg a csúcskeresztig. Az egészre, általában 4-5 órát írnak. Lejövet ugyanitt. Ereszkedni sok helyen lehet, leginkáb fúrt nittek és gyűrűk, néhol hevederek. De le is lehet mászni a legtöbb helyen. Elvileg kb ugyanennyi idő. |
Felszerelés | 2 expressz, sisak, 40-50m kötél ereszkedéshez, hágóvas, jégcsákány, néhány friend és heveder esetleg a biztosításhoz. |
Alternatív program | |
Megjegyzés |
|
Élményeim
Ezt a hegyet útban hazafelé iktattam be. A ház honlapja azt mutatja hogy gyakorlatilag minden nap foglalt. Mivel nem írt jó időt, ezért többen visszamondták, így sikerült foglalni, így azt gondoltam, hogy felmegyek a házba, és ha rossz idő van, akkor másnap lejövök, és vezetek tovább.
Éjaszaka volt egy kis zápor, erre fel is éradtem. Reggeli kb 3:45, én kb 4:15-kor indultam el, utolsó előttiként. 100m után hágóvas, utolérek egy másik partit és őket követem. Szándékosan nem vettem túl sok ruhát, meleg van. A követkeső sziklás gerincen őket is lehagyom és a viszonylag kellemes gerincen haladok tovább könnyű mászással, előttem eltűnnek az emerek, de érzem, hogy nem megyek rossz tempót és nem érzem rosszul magam. Átmászom a kis csúcson (3882m), majd még mindig sötétben megtalálom a következő hógerinc elejét. Ez szép, és ezt követem, de egyszer csak a bal lábam beszakad és derékig elsüllyedek egy hasadékban. Nagy nehezen kimászom, és a gyenge fény mellett valóan látszik, hogy a hó a lábam alatt két színű: jobb lábam alatt szürkés gleccserjég, bal alatt fehéres hó. Ezután nagyon figyelek, hova lépek. Hamarosan a főgerinc elején találom magam. Elvileg itt kéne hagyni a hágóvas/jégcsákányt, de az előző esti eső miatt kissé bizonytalan vagyok, így viszem magammal. Világosodik, és ugyan nem tiszta az idő, de néhány 100m-t lehet látni. Nem haladok rosszul, majdnem 400m/órával emelkedem.
Elérek a Grande Couloir-ig, ahol felmászom és nem találom nehéznek. A végén utolérek egy hegyivezetős partit, akiket nem akarok megelőzni, mert így legalább tuti vagyok benne, mere kell mászni. Az első torony kitett, de nem nehéz. A második már kissé gondolkodósabb, és kitett ez is. A harmadikat kissé ijesztőnek találom, mert meredek, kitett, és az elején kevés a lépés/fogás. Itt elhatározom, hogy itt ereszkedni fogok. A negyedik hasonló, de vannak nagyon jó fogások. Az ötödik nagyon kitett, és helyenként meredek. De valójában itt is jó fogások és lépések vannak. Ezután lehagyom ezt a partit is, és a könyebbé váló terepen haladok felfelé. Egyre nagyobb ködben megyek, és a tetején már friss hó is van, de nem zavaró. Csúcsra kb 7:25-kor érek, köd van (k 3:10p alatt értem fel). Két parti van csak fent, ők is most érkeztek.
Rövid fotózkodás és ivás után indulás lefelé. Idő kicsit tisztább, sőt naposabb is helyenként. Nem érzem durvának a lemászásokat, de a 3. toronynál ereszkedem egyet, és a 4.-nél is. Utána lemászom, közben lehagyom a többi ereszekdő partit. Gond nélkül veszem a tpvább akadályokat és kb 10-re más vissza is érek elsőként (kb 2.5ó).
Innentől egy rösti és tea után kb 11:30-kor indulok le, és 2 re már a kocsimnál is vagyok, az utolsó fél órában eláztam, mivel a beígért zuhé elkapott…

Ez a Dent blanche, és a teljes útvonal látszik. Egy kis szikla, gleccser, megint szikla, megint gleccser, majd a végső gerinc.