Matterhorn (4478m)

by Nagy Dániel · 2022-07-16

A Matterhorn mászás (4478m) nem igényel bemutatást és itt volt az idő, hogy megpróbálkozzak vele 🙂
Kiindulópont	Zermatt, kb 1600m. Autoval nem lehet felmenni. Egy ötlet pl, hogy a randa-i Attermenzen kempingben napi 5 CHF-ért ot lehet hagyni az autót, és 7CHF-ért egy kisbusszal felvisznek Zermattba.
Nehézség	AD, III, 1230m szint, hosszan, szinte végig mászás (I-II), a Solvay ház környékén III, teteje kb 40 fok hó/jég.
Turistaház	Hörnlihütte (3260m) a völgyből 1600-1650m szint (Hermetje-Schwarzsee útvonalon) 5ó, a Schwarzsee-től kb 700m szint, 2ó.Ne szépítsük, ez a hely nagyon drága. Félpanzió 150 CHF (igazolvány 140), lift egy irányba kb 40 CHF. Bivakolni, kempingezni tilos a ház környékén. Szerintem, mivel magánház, nem lehet étkezés nélkül szállást sem foglalni. 1.5l vizes palack 10 CHF.
Útvonal	Kb 1200m szint, 4-6 ó.A ház mögött kb 5p sétával egyértelmű útvonalon megyünk a beszálláshoz, ami egy meredek sziklabetét. Ez kötéllel, és fém lépésekkel van biztosítva, de így is II mászás. Innen balra szállunk ki, majd még egy II fellépés után jobbra fordulva a keleti falon találjuk magunkat. Kb 10m múlva még egy II fellépés jobbra fordulva és egy cikk-cakk után egy viszonylag jó ösvényen balra emelkedve egy törmeléklejtőt keresztezünk kb 10 percen keresztül (ez lesz az utolsó gyalogterep :)). Hamarosan elérünk az 1. kuloárhoz.Ebben néhány m-t felmászunk, maj egyből balra fordulunk egy párkányrendszert követve egy jó 20-30 m-ig, majd NE menjünk tovább a 2. kuloár felé, hanem egyenesen másszunk fel a sziklákon kb 10-15m-t, majd jöjjünk vissza jobbra egy párkányon az 1. kuloár felé. Ezután másszunk a gerinc felé, meredek terepen, a vége egy széles, meredek kémény. Ebből kiszállva vízszintesebb a terep és egy másik törmeléklejtőn keresztezzük a 2. kuloárt. Ezt is bal felé hagyjuk el, majd másszunk fel egy jól kivehető bevágásban, de mielőtt a 3. kuloárt elérjük (NE menjünk bele a 3. kuloárba), ismét jobbra térjünk le, és meredeken másszunk felfelé a főgerinc felé (ha jól emlékszem, a vége meredek és kitett, III). Elérünk az Eisloch-hoz, vízszintes. Kövessük a főgerincet, ami egyre meredekebb, de innen lassan már látható balra nézve egy rövid fix köteles szakasz. Ez ismét jó meredek, de a kötéllel menni fog, és jöjjünk vissza a főgerinc felé, majd ismét két rövidebb kéményt mászunk, és felérünk a torony tetejére (Auf dem Grat, talán 3550m, ennek kb 1 ó-nak kellene lennie a házból) (megj: nekem kb 1 ó volt).A torony után egy kis nyereg jön, és a cél az, hogy a keleti falba megtaláljunk egy párkányrendszert-bevágást, a kő barna-sárga színű (Elwe Pad), amit egy jó 20 perc mászással követni kell. Vigyázzunk, hogy ne menjünk túl magasra, közel a főgerinchez, mert azok inkább zsákutcák. Kb párhuzamosan emelkedünk a gerinccel. Ez a párkány a beletorkollik egy kuloár szerűségnek az aljába (ez a Steinschlag szakasz alja, igyekezzünk ezt megjegyezni, mert lefel nehéz belőni, hol kel majd balra fordulni a sárga párkányrendszerbe). Ezt keresztezzük, a másik oldaláig, ami egy nagy gerincborda szerűség. Itt a nagy bordán meredeken forduljunk jobbra felfelé és a borda közepén egy kuloár szerűségben szerintem egy jó 100m-t másszunk fel, több mászószakaszt leküzdve. A végén a kuloárból a borda tetején haladunk tovább (itt azt hiszem van egy két nitt is). Itt figyeljünk hogy ne menjünk fel egészen a főgerincig, hanem balra figyeljünk, mert egy jól kitaposott párkányon induljunk el balra, egy 30-50m-en keresztül, majd ismét fel a gerinc felé, egyre táblásabb a kőzet. Itt ismét mászogatni kell, néha cikk-cakk, egyre közeledünk a főgerinchez, majd lassan egy párkányrendszerhez érünk, amit balra követünk. Elérünk egy nagy fal aljába (jobbra felettünk), aminek a tövében balra traverzálunk, ismét mászni kell kitett táblákon és bevágásokban, biztosítópontok vannak jobbra, és elérünk a Régi kabinhoz (ebből nem látszik semmi, csak néhány fadarab). Innen viszonlag már nem annyira nehéz megtalálni, kisebb mászásokkal a keleti falban traverzálunk tovább, balról kerülünk egy sziklát (Faules Eck), és innen már látszik a Solvay ház. Hamarosan a Gebiss tábláin találjuk magunkat (kitett, de nem nehéz, biztosító rudak), majd ismét egy kissé rossz állapotban levő köteles szakasz, ezután nem sokkal az Untere Moseleyplatte-n (nittek). Ez kb III mászás, és felérünk a Solvay házhoz (4003m). Ez elvileg 1:15 perc az Auf dem Grat-tól (megj: én itt nem éreztem olyan jól magam és ez a szakasz inkább jó 2:00 volt). Innentől kissé kevésbé részletesen írom, mert egyértelmű.A ház után Obere Moseleyplatte (III, néhány nitt), majd nagyrészben a gerincet követve, ha nehéz, balról kerülve. Vannak biztosítópontok néha, és egy meredek, kitett köteles szakasz. Ennek a szakasznak a vége felé a gerinc egyre kitettebb, balra fordul, és elérünk a fix kötelek aljáig, ami kb 1:15p a Solvay-tól (megj: nekem kb 1ót)Innen szerintem még egy jó 200m, és körülményektől függően, de érdemes a hágóvasat legkésőbb itt felvenni. A következő szakasz inkább az északi oldalon megy, és emiatt hidegebb, havasabb. A köteleg segítségével felmegyünk egy jó 100m-t, majd a vége egy kb 40 fokos hólejtő, sziklabeteétekkel (hóviszonyoktól függ). A vége kisse kevésbé meredek. (kb 1 ó a kötelek kezdetétől, nekem is annyi, itt a forgalom már lassít kissé). Lemenet: ugyanott, és kb ugyanannyi idő 🙂
Felszerelés	2 expressz, sisak, 40-50m kötél ereszkedéshez, hágóvas, jégcsákány
Alternatív program	Rengeteg hegymászó és kiránduló program a környéken.
Megjegyzés	Ez egy nagyon drága hely, és nekem az az érzésem, hogy szándékosan igyekeznek csökkenteni a mászók számát az árpolitikájukkal. Bivakolni nem lehet, csak szállást kérni nem lehet. 1.5l víz 10 CHF. Reggel hierarchia van: legelőször a helyi hegyivezetők hagyhatják el a házat, utána mindenki Nagyon nehéz az elején megtalálni az utat, így mindenképp ajánlott előző este a feltérképezés, ha lehet, akkor az Auf dem Grat-ig. Furcsa módon, lefele is nehéz megtalálni, ahol korábban feljöttünk. Rengeteg fals nyom vezet mindenfelé Sok helyen lehet ereszkedni, de le is lehet mindenhol mászni, talán a Moseleyplatte-kon érdemes ereszkedni Az egész nem túl nehéz, de a mászás gyakorlatilag konstans 1200m-en keresztül. Minden oldala meredek és kitett. Rossz idő esetén nagyon veszélyes lehet. Sokan panaszkodnak a tömegre és uvariatlanságra. Nekem semmi ilyen élményem nem volt. Egy picit a nagy tömeg után indultam, és mivel az elején nem éreztem olyan jól magam, ők inkább eltűntek, jgy nagy részebn szinte senki nem volt körülöttem. Aztán a legtöbbel akkor találkoztam, amikor a felső köteles részen voltam, és felette (ők jöttek le). De mindenki udvarias, előzékeny és kedves volt.

Élményeim

Király volt!

Elhatároztam, hogy nem fizetek a liftért, hanem felgyaloglok. Kocsimat a randa-i kempingben hagytam, majd busszal felmentem Zermatba, ahol a helyi kempingben leraktam a sátramat, majd elindultam gyalog. Zermatt nagyon szép! Ittam egy kávét Hermetje házikóinál, majd egyre szebb tájon, kellemes örsvényen felértem a Schwarzsee-ig. Eddig nem sok ember volt, szűk 3ó. Innen egy szűk 2 ó alatt a Hörnlihüttéig (kb 1630m). Itt valahogy összefutottam egy svájci emberrel, aki ugyancsak egyedül volt (csak mi ketten voltunk így). Az én becslésem szerint volt 16 helyi hegyivezető (plusz még jó néhány nem helyi), és összesen kb 60-70 ember J, és 75% hegyi vezetővel mehetett, a többiek kötélpartiban, és ketten szólóban J.

Másnap reggel 3:30 reggeli, majd 3:50-4:00 között mindenki el, én kb 4:05.

5 perc után közeledek az első meredek falhoz, látom a fejlámpák sorát, de plusz még egy ipari méretű, nagyon erős lámpát is. Odáig süllyedtünk, hogy már kivilágítják végig a hegymászóutat??? (ezt gondoltam magamban). Közel érve látom, hogy egy tévéstáb filmezi az embereket, és mivel látták, hogy egyedül vagyok, engem is megkérdeztek, hogy miért megyek egyedül. Azt válaszoltam, hogy amíg jól érzem magam, megyek, de ha már nem, vagy túl nehéz, akkor visszafordulok J

Elindultam, és mint már annyi sokszor, nem esett jól egyáltalán, úgy éreztem, a szívem kalapál, és alig haladok. Ráadásul melegem volt. Előző este kicsit felmásztam, így az utat megtaláltam itt még. Hátranéztem, és a másik szólómászó jött mögöttem, így nagy részben együtt mentünk. Eljutottunk az Auf dem Grat-ig egy óra alatt, de onnan a Solvay ház, majdnem két óra volt, ez volt a mélypontom, neméreztem magam jó erőben és átizzadtam a ruhámat. Az alatta levő III mászás nem tűnt nehéznek.

Utána érdekes módon egyre jobban ment, pedig nem csináltam akklimatizációs túrát, valószínűleg a hőháztartásom helyreállt J, már nem volt melegem. A köteles részen kezdett jönni vissza a csúcstámadók nagy része, de az egész forgalmi helyzet udvariasan zajlott. Itt vettem fel a hágóvasat és kesztyű/sapka. A végén már kifejezetten jól éreztem magam és amikor a csúcsra értem (kb 9:20) nem volt az ég világon senki egy jó 10 percig, utána megérkezett a szólózó társam. Egyedül a csúcson állva teljesen váratlanul valamiért megrohant egy nagy meghatottság, nem tudom miért :). Utána arra emlékszem hogy egy helikopter körözött a csúcs körül, valószínűleg turisták, és integettem nekik.

Nem sokáig maradtam a csúcson, hanem elindultunk lefelé, és még meglepően sok parti jött felfelé. Sehol nem kötöttük össze magunkat. Valójában itt már jól voltam, és 5-6 kötélpartit lehagytunk lefelé. Kettőt ereszkedtünk (Solvay ház felett és alatt, de valójában le is lehet mászni…). Az utat nem könnyű megtalálni, állandó odafigyelést igényel, de bár kisebb eltévedések voltak, nagy hibát nem vétettem. Kb 4 órát tartott lefelé.