Mönch Nollen

Kollegámmal, Mikivel elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megmászni Svájcban a Mönch Nollen útját. Mit lehet találni róla az interneten? A Guggihüttében (2791m) kell éjszakázni, majd onnan elég komoly, 1300-1400 m szintemelkedéssel kell feljutni a Mönch (4107m) csúcsára, majd a normál úton le a gleccserre (kb 3600m), majd pedig jó drágán lejönni a Jungfraujoch állomásról a híres Jungfraubahnnal. Általában megemlítik a leírások, hogy a nehézségek a Nollen gleccserpúp körül koncentrálódnak, ami egy 65-80 (egyes leírások szerint néhol függőleges), 40m hosszú jégfal, plusz előtte és utána egy-egy kb 55 fokos kötélhossz. A végén van még egy kb 300m hosszú, 50 fokos firn-jég rámpa. Nehézsége D jelű, felmenet időtartama 6-10 óra. Úgy gondoltuk, nekem van már némi jégmászó tapasztalatom idén télről, és mindketten voltunk már 4000 m felett, így megoldható a dolog.

Grindelwald Grundban hagytuk a kocsit, majd a vonattal felmentünk az Eigergletscher állomásig. Az idő nem volt tökéletes, eléggé felhős-ködös volt, de láttuk az uticélunkat, a Guggihüttét, kb 800 m-re feljebb egy sziklaormon, de a híres nagy hegyek (Eiger, Mönch, Jungfrau) felhőben maradtak.

Guggihütte (2791m)

Guggihütte (2791m)

Guggihütte alulról

Guggihütte alulról

A felmenet problémamentesen lezajlott, és időben felértünk a helyenként kifejezetten kitett, lépésbiztonságot igénylő ösvényen. A Guggihütte egy szilaoromra épült, és úgy működik, hogy csak hétvégén van „gondnok”, hétköznap szinte bivakként működik, azzal a különbséggel, hogy teljesen felszerelt konyha (tüzifa, kályha, edények, mosogató, stb) és hálószoba van.

Guggihütte étkező

Guggihütte étkező

Délután még innen felmentünk a Mönchplateau-ra (kb 3112), hogy másnap a sötétben is könnyen megtaláljuk az utat. A Nollen még mindig ködbe burkolózott, így a kritikus részt nem sikerült megfigyelnünk. Miután ezzel végeztünk, befűtöttünk a kályhába, főztünk és sokáig kémleltük a teljesen belátható felmeneti utat, hogy kik lesznek még rajtunk kívül a Nollenen. De hiába kémleltünk, mert nem jött senki, így estére világossá vált, hogy hiába van a következő két napon stabil, gyönyörű, szélcsendes idő, ezen a július közepi napon mi leszünk az egyetlen próbálkozók a Nollenen.

Másnap reggel kitakarítottunk, bezártuk, bedeszkáztuk a hüttét, majd hajnali négykor a sötétben nekivágtunk az útnak. Egy bő óra alatt ismét a Mönchplateau-n voltunk, ahol már annyira világos lett, hogy eltettük a lámpáinkat, és most már láttunk a Nollent, és a mögötte levő jéglejtőt is. Az előttünk álló széles gerinc szinte teljesen hómentes volt, ezen két kisebb púpot leküzdöttünk a köveken, majd kb 6 órakor a gleccser szélén álltunk. Eddig jól haladtunk, semmi gond nem volt, az idő gyönyörű tiszta és eléggé szélcsendes volt. Itt felszerelkeztünk, és nekivágtunk az újabb szakasznak. Eleinte szelíd lejtésű, és hóval borított volt, majd egyre meredekebb lett, és a mély hó elvékonyodott, és kőkemény firn lett belőle, hosszabb szakaszokon pedig a szürkés gleccserjég került elő. Így egy idő után, a Nollen alatti szakasz fele után becsavartam az első jégcsavart, majd néhány tíz méter után a következőt, majd eljött az idő arra, hogy az első standot is megcsináljam.

Első stand, nollen, és a végül kiválasztott felmeneti út

Első stand, nollen, és a végül kiválasztott felmeneti út

Első standból, háttérben Kleine Scheidegg

Első standból, háttérben Kleine Scheidegg

Miki mászta a következő hosszt, majd én következtem, ezen a kb 50, esetleg a végén 55 fokossá váló gleccserjégen. Ahogy néhány méterre megközelítettem, a Nollen jégpúpja egyre nyomasztóbban tornyosult felettem, és folyamatosan kémleltük, hol lehetne felmászni rajta. Nyomokat gyakorlatilag nem láttunk, mert olyan rég nem volt csapadék, hogy nagyon keményre volt fagyva ez a szakasz. Egész közelről lehetett csak felfedezni, hogy esetleg valaki ide becsavart egy jégcsavart, vagy rúgott egy lépést. Miki szerint a bal oldali gerincet követve lehetne megpróbálni, én azt gondoltam, a jobb oldalon, egy balra tartó haránttal.

Ekkor történt a túra legdurvább része: ahogy feljött a nap, egyre több helikopter jelent meg, amik valamit vagy valakiket szállítottak ide-oda körülöttünk, meg is állapítottuk, mekkora forgalom van, de egy idő után már nem követtük mindegyiket. De ekkor mégis valamiért jobbra néztem, és azt láttam, hogy kb velünk egy magasságban, vagy picit magasabban (~3400m), kb 300m-rel odébb egy helikopter szinte teljesen megdőlt (a forgó rotorlapátjai majdnem függőleges síkban voltak), és nagy tempóban veszít magasságot, zuhan. A látvány annyira borzasztó és szürreális volt, hogy azt kiabáltam Mikinek vagy a hegynek, hogy „Az a helikopter le fog zuhanni!!”. Miki később azt mondta, hogy ő is valami ilyesmit kiabált, de én nem hallottam. Szerinte füst is jött ki belőle és valami puffogást is hallott, én erre nem emlékszem. Majd eltűnt a gleccser mögött, teljes csönd lett. Mindketten arra vártunk, hogy hallunk egy hatalmas robbanást, füstfelhőt, ilyesmit, de nem hallottunk semmit, az égvilágon semmit, pedig nagyon figyeltünk. Miki azt mondta, hogy lehet, hogy letette valahogy a Guggigleccserre. Ki nem repült onnan, mert azt láttuk volna, csak az a rész volt számunkra árnyékban.

Mindenestre továbbmentem néhány métert, majd csináltam egy standot a Nollen tövében, és felbiztosítottam Mikit. Nem tudtuk, mit csináljunk, próbáltuk kitalálni, mi történhetett. Megpróbáltuk elgondolni, hogy ez valami normális manőver lehetett, de nem nagyon tudtuk elképzelni. Közben eltelt kb tíz perc, és megjelent egy másik helikopter, ami nyilvánvalóan odament megnézni, hogy mi történt. Majd még több helikopter is arra jött. Most már biztosak voltunk benne, hogy valami rendellenes történt, csak abban bízhattunk, hogy valahogy tényleg letette a helikoptert, és most menteni jön a többi.

Megfordult a fejünkben, hogy visszafordulunk, de én azt mondtam, innen már leereszkedni sem lenne könnyű, nézzük meg legalább, fel tudunk-e ezen a szakaszon jutni. Végül úgy gondoltam, vagy a jégpúp bal oldali gerincét, vagy a gerinc bal oldalán, eddig takarásban levő oldalt nézem meg. Balra traverzáltam, és tényleg, a szinte függőleges jéggerinc bal oldalán megjelent egy kb egyenletes emelkedésű, meglevő jégmászó tapasztalatommal olyan 60-70 fokos meredekségre saccolt rámpa, ami majd 80-100 m hosszan belátható volt. Hirtelen úgy éreztem, ez menni fog, fel tudok jutni ezen a szakaszon, ez lesz a kiutunk ebből a bizonytalan, nyomasztó helyzetből. És tényleg, ez a rész szuper volt, bíztam a csavarokban, jól ment, és kb három és fél kötélhosszon keresztül, szép jégmászással feljutottunk ezen a szakaszon a Nollen tetejére. Az utána levő fennsíkot sütötte már a nap. Itt végre rendesen megpihentünk, bekentük magunkat, ettünk-ittunk, közben néha kiabáltak nekünk a Jungfraujoch állomásról, ahol időközben megjelentek a turisták, és ahonnan éppen jól láthatóak voltunk.

Nollen kiszállás, itt már nem túl meredek, háttérben Kleine Scheidegg

Nollen kiszállás, itt már nem túl meredek, háttérben Kleine Scheidegg

Következett a jég-firnfal, ami gyakorlatilag egy óriási gleccserhasadékkal indult (kb 3740m). Már több ilyet láttam, de ez a jelenlegi állapotában tényleg nagyon komoly volt, úgy lehetett átjutni rajta, hogy minkét oldaláról benyúlt egy jéghíd, és úgy kellett átlépni. Ráadásul a hegy felőli oldal szinte teljesen függőleges volt, így szükség volt mindkét jégszerszámra. Ezután megkezdtük a kb 50 fokos lejtőt, és eleinte úgy gondoltam, hogy a nagy meredekség ellenére ez viszonylag kellemes lesz, mert itt ismét megjelentek a nyomok, és kényelmes lépések voltak. De itt ismét elbíztam magam, mert kb 100 m után a hó kezdett vékonyodni, a lépések szép lassan egyre kisebbek lettek, majd előjött a kőkeményre fagyott firn. Így ismét előkerültek a jégcsavarok, és sokkal fárasztóbb, lassabb lett az egész.

Mönch gerincre vezető, kb 50 fokos rámpa. Látható, hogy a nyomok a hasadék után kb 100m-rel elfogynak, mert a hó is elfogyott, illetve nagyon keménnyé vált.

Mönch gerincre vezető, kb 50 fokos rámpa. Látható, hogy a nyomok a hasadék után kb 100m-rel elfogynak, mert a hó is elfogyott, illetve nagyon keménnyé vált.

Úgy éreztem, a sziklákon kellemesebb lenne, így jobbra kitraverzáltam. Ezután tehát a sziklákon próbáltunk feljutni a gerincre. Borzasztó laza kőzet volt, rengeteg követ szórtam le, így végül úgy haladtunk, hogy mindig egész jobbra térve készült a stand, majd balra haladva mentünk felfelé, jellemzően II-es mászással (eseteleg helyenként egy-egy III mozdulattal), de Mikinek, még így is vigyáznia kellett a kövekkel.

Mászás a rámpa melletti sziklán

Mászás a rámpa melletti sziklán

Kb öt db, 50-60m-es, nagyon lazán biztosított kötélhossz alatt értünk fel a gerincre. Nagyon elment az idő, fél négy lehetett. Itt  átszereltük magunkat gleccserjáró állapotba, majd nekivágtunk az utolsó kb 100m szintnek, könnyű terepen.

Itt mindketten megállapítottuk, hogy ugyan jóval több ideig tartott az egész, mint gondoltuk, de nem vagyunk a végletekig kimerülve, és tűrhető állapotban értünk a csúcsra du 4 óra után. Több, mint 12 órát jöttünk, nekünk ennyi volt.

Mönch utolsó lépések, háttérben a Jungfrau

Mönch utolsó lépések, háttérben a Jungfrau

Csúcsfotó 1

Csúcsfotó 1

Miki a Mönch tetején, saját kézzel tervezett és gyártott jégcsákányokkal, életében először jeget mászva, még előre is mászott. Nem rossz!

Miki a Mönch tetején, saját kézzel tervezett és gyártott jégcsákányokkal, életében először jeget mászva, még előre is mászott. Nem rossz!

Nyilvánvalóan a legtöbb időt a Nollenen vesztettük, egyrészt a helikopter miatt, másrészt összesen kb 6-8 kötélhosszt biztosítottunk. Hogy hogyan lehet ezt 3 biztosított kötélhosszból (55, 70, 55 fok) megcsinálni, nem értem.

A lemeneti, normál út nagyon kitett, váltakozó hó és sziklagerinc, szerintem vannak II de talán néhol III mászószakaszai (szerintem ugyan jóval rövidebb, de nehezebb, mint a hasonló nehézségnek leírt Grossglockner normál út). A késői idő miatt senkivel sem találkoztunk, így sikerült úgy megmászni gyönyörű időben, főszezonban ezt a nagyon híres hegyet, hogy egy más kötélpartit sem láttunk.

Mönch normálót lefelé, elég nehéz és kitett (PD)

Mönch normálót lefelé, elég nehéz és kitett (PD)

Már lemenet alatt láttuk, hogy nem fogjuk elérni az utolsó vonatot, így kénytelenek leszünk valahol fent aludni. A normál út alsó szakaszán megláttuk, hogy a gerinc tövében van egy hütte (Mönchjochshütte, 3650m), így itt aludtunk. Megkérdeztük a helyieket a helikopterről, és bizony sajnos kiderült, hogy lezuhant, kiégett, és a pilóta, aki egyedül ült a gépen, meghalt.

Mönchjochshütte, 3650m

Mönchjochshütte, 3650m

Másnap reggel ismét gyönyörű idő volt, fél óra sétával átgyalogoltunk az állomásra, röviden megnéztük a jégbarlangot, szép kiállításokat, majd az első vonattal lementünk, szemben pedig álmélkodunk, hogy mennyi ember jön felfelé, tömött vonatok hozták a turistákat.

Mönch Nollen út, telejs hosszban

Mönch Nollen út, telejs hosszban

Általunk mászott nollen útvonal még egyszer

Általunk mászott nollen útvonal még egyszer

 

Megosztom...Share on FacebookEmail this to someoneShare on Google+

You may also like...