Olan (3568m) keresztezés

Az Olan viszonylagos alacsony magassága (3564m) ne tévesszen meg senkit, ez egy hatalmas, különálló, vad hegy, meredek hegyoldalakkal, az alpok harmadik legnagyobb (észak-nyugati) falával, ami, ha keresztezni akarjuk, nem adja könnyen magát, ahol nagy valószínűséggel jó 10-15 órán keresztül próbáljuk megoldani minden elénk kerülő akadályt, ráadásul jó eséllyel senkivel nem találkozunk.
Kiindulópont	La Chapelle en Valgaudemar, 1100m. A falu után náhány 10 m-rel van egy parkoló, és a turistaút az út bal oldalán indul.
Nehézség	PD+ (III) hivatalosan, 35fok gleccser, néhány helyen III mászás, nagyon hosszan I-II mászás. Hosszút útvonal, komplex, nagyon oda kell figyelni az útvonal megtalálására. Sokszor ereszkedni is kell, illetve biztosan mozogni nagyon kitett, meredek helyeken.
Turistaház	Refuge Font Turbat, 2150m. Rendkívül szimpatikus kis turistaház. A kiindulópontból a turistautat követni Refuge des Souffles és a Col de Colombes felé. 2275m-nél ezt jobbra elhagyjuk, és egy másik turistaúton kb vízszintesen a hegyoldalban megyünk a Pas d Olan felé. Kb 15 perc után, egy vízmosás előtt letérünk a turistaőtról és kőembereket követve felkapaszkodunk kb 150-200m-t (innentől ez nem jelölt túristaút), és egy katlanba érünk (itt replőgép roncsokkal is találkozunk elszórva, 80-as években törtnt a baleset). A katlan jobb oldalát követve sziklás részhez érünk, ahol az utolsó 100m szintet 1-2 mászással leküzdjüka nyeregig (Col Turbat, 2679m). A másik oldalon jó meredek, sziklás terepen, piros jelzést követve leereszkedünk a turistaházig, ami a patak másik oldalán, egy domb mögött van. Közel 1600m szint, 5-6 óra.
Útvonal	Felmenet északi gerincen (1400m, 5-6ó). A tuistaháztól kőembereket követve a lac pissous felé, amit kb 1.5 óra alatt el lehet érni. A vizesésig kőemberek, utána elég jól kitaposott út, narancs jelzéssel. A Lac Pissous valójában nem egy tó, hanem egy hómező egy katlanban. Ide leereszkedünk, majd a bal oldalát követve kellemetlen, laza kőzeten majd sziklákon széles ívben elkerüljük az előttünk levő havas kuloárt (a szezon elején ott is fel lehet menni, kb 40-45 fok). Elhaladunk a Breche Olan alatt ( 2970m) víszintesen/enyhén lefele kőembereket követve hamarosan már látszik egy nagyon jellegzetes, nágyszögletes áttörés, ahova bal oldali párkányokat követve könnyű mászással felmászunk. Innen már látszik az útvonal jó része, az ijesztően meredeknek tűnő északi gerinccel. De legelőször leereszkedünk, és elindulunk az előttünk levő falat keresztülvágó, nagyon jellegzetes kéményben (hosszú, könnyű mászás, kb I), a fal közepén elhelyezkedő hómezőig. Itt érdemes összekötni magunkat. Innentől meredekebb less. A hómezőt bal oldalról kerülve egy könnyű bordán elkezdünk mászni (II), majd kb 50 m után igyekezzünk visszatérni a széles kéményrendszerbe jobbra (kitett, meredek traverz, nem egyértelmű az út). Innentől már egy-két szög és kötélgyűrű jelzi a meredekség fokozódását (meredek, II-III). Felérve, jobbra kitett, nhol mászós harántolással jobbra követjük a logikus vonalvezetést, és már látjuk az északi gerinc nyergét, amit egy kitett, meredek kötélhosszal érünk el (III), 3228m. Innentől még egy jó 300-350m, leginkább a gerincet követve. A mászás gyakorlatilag folyamatos, hosszan 1-2, egy-egy III mozdulat. A vége egyre meredekebb, egyenletes II/III. Kötélgyűrűk, friendek, ékek jól jönnek. Néhol van régi felszerelés a falban és kötélgyűráből épített standok.Lejövet a normálúton (Escarra). 10 m-rel a csúcs után ereszkedőstand, innen 25 m ereszkedéssel le a nyeregbe, majd meredek, kitett mászással (III) fel az előcsúcsra. Innen a nagyon durván kitetté váló gerincen elindulunk lefelé. Kb 2-3 szor jobb ereszkedni a kötélből épített stadokból. Sok kalauz írja, hogy le is lehet mászni, de szerintem túl nehéz a lemászás azoknak, aki nem jöttek itt fel. A végén kicsit könnyebb, és le is lehet mászni a Breche Escarra-ba (3449). Itt jobbra fordulva elkezdünk visszamászni 150-200m-t egy széles kuloárban. Maga a mászás a kuloártól balra. Itt már nem érdemes ereszkedni, lehet mászni is. A vége felé figyeljük a kőembereket, mert a kuloárt elhagyva balra egy párkányrendszert kell követni. Egy széles lejtőre érve a kőemberek egy ereszkedőstandhoz visznek, és innen 4 ereszekedéssel lejutunk a gleccserre (talán az első ereszkedés vissza lehet mászni). A gleccser hasadékoz, igyekezzünk egy széles jobbos ívben kezdeni, majd logikusan a lejtést követni. A végén kőembereket követve érhetjük el a turistautat, ami a turistaházhoz visz (Refuge de l Olan, 2340m)
Felszerelés	3-4 hosszabb heveder vagy kötélgyűrű, 1-2 közepes friend, kisebb éksor jól jön. Gleccserfelszerelés a végéhez. Legalább 60 m kötél.
Alternatív program	Ennek a hegynek a normálútja a fenti leírás lemenete (Escarra). Egy érdekes alternatíva, kevésbé complex, de esetleg nehezebb mászómozdulatokkal egy-két helyen.
Megjegyzés	Ez egy grandiózus, kemény hegymászótúra tapasztalt hegymászóknak. A nehézség szerintem nagyon alá van értékelve. Ha összehasonlítom hasonló nehézségű PD+ útvonalakkal (pl Grossglocker normálút, Barre des Ecrins normálút), a komplexitása, a visszavonulás nehézsége, a hosszúsága, a kitettsége/meredeksége, az útvonal megtalálásának nehézsége, a mászószakaszok hosszúsága mind sokkal komolyabb feladattá teszi. Hosszú szakaszokon mászni kell (II/III), sokat kell ereszkedni is. A végén hasadékos gleccser (kb 35 fok max) ereszkedés.

Élményeim

Első nap megközelítés: közel 1600m gyalogtúra, a Col Turbat környékén kis mászással. Érdekesség, hogy a legmagasabb nyereg környékén elszórva repülőgép roncsok vannak, egy nyolcvanas évekbeli légi baleset maradéka. A ház nagyon pici és nagyon hangulatos.

Második nap

3:30 Reggeli, de elfelejtettettek tejet és kenyeret kirakni nekünk, így belopóztunk a konyhába és vágtunk magunknak.

4:30-6:30: kegyetlenül és többször eltévedtünk a sötétben és a ködben. Ezt a szakaszt 20 perc alatt kellett volna leküzdnei, nekünk két órába telt, közben a bakancsom és nadrágom átázott. Magamban nem sok esélyt adok a sikerre, de rezignáltan keresem a megfelelő ösvényt.

6:30-7:15: egyenletes tempóban gyaloglunk fel a tóhoz, jól jelzett ösvényen. A tó nem egy tó, hanem egy hómező.

 

7:15-9:00: itt már azért nem gyalogterep van, egyenletes tempóban, nagy eltévedések nélkül elmegyünk a Col Olan alatt, átkelünk a négyszögletes áttörésen és a könnyű kéményen elérjük a fal közepén a hómezőt. Itt beülő, sisak fel és hosszan vizsgáljuk, hol kéne elindulni.

 

9:00-11:00:  Végül a bal oldali könnyű bordán fel. Egyre nehezebbé és kitettebbé válik, így összekötjük magunkat, de viszonylag jó tempóban vesszük már az akadályokat. A kémény után elég kitett harántolással és egy III mászással elérjük a nyerget (3228m). Alattunk 1000m-rel látszik a ház, és előttünk tornyosul a gerinc, ami bevallom, eléggé megrémít: meredek, vad, kitett, és magasan felettünk van.

 

11:00-13:40: egyenletes tempóban fel a csúcsra. Végig kitett, és meredek, és gyakorlatilag végig mászni kell. A közet nagyon jó a gerinchez közel. Menetből biztosítunk (kötélgyűrűk, friendek, ékek). A vége egyre meredekebb. Térerő van a csúcson, máshol nincs (a turistaházban sem).

14:30-17:00: csúcsról leereszkedni a Breche Escarra-ba. Nem tudom mi kerülte ennyi időbe, ezen a szakaszon nagyon lassan haladtunk. Néhol elképesztően kitett a gerinc és többször ereszkedtünk is.

17:00-19:00: kevés eltévedéssel és tűrhető tempóban lemászunk a kéményen, végig a párkányrendszeren balra, és négy kötélhsszból leereszkedünk a gleccserre.

19:00-20:30: gleccseren legyaloglás (szép hasadékok), majd először ösvényen, majd eltévedve a turistaházba érünk. Elhatározzuk, hogy ott alszunk.