Sirac (3441m) északi gerinc, bivak a csúcson, keresztezés

by Nagy Dániel · 2022-06-12

A Sirac (3441m) északi gerinc mászása és keresztezése egy komoly útvonal, ahol kb 1000m szintet kell kisebb-nagyobb nehézségben mászni. Hab a tortán a bivak a csúcson.
Kiindulópont	Kis parkoló a Chalet-Hotel Gioberney előtt kb 500m-re, 1570m, Valgaudemar.
Nehézség	AD, IV+, 1000m hosszan mászás. Lefele a normálút sem egyszerű, komplex, kitett, mászós ereszkedés egy gleccserre (35-40 fok hó).
Turistaház	Refuge Vallonpierre, 2270m, 720m szint, 2ó 20p a parkolóból. Az út fele közös a Chabourneou ház felé vezető úttal, de kb 1 óra után le kell térni jobbra a patak felé (jelzőtábla). Az jó része egy szép völgy oldalában halad, kevés szintemelkedéssel, majd közvetlenül a ház előtt meredekebb. Sok bivakhely a ház előtti hatalmas réten.A csúcson két személy részére kiváló bivakhely, többnek kissé már kényelmetlen.
Útvonal	Kb 1200m szint, 5-9 ó. A házból teljesen látszik az útvonal. Elindulunk a réten a Chabourneou ház felé vezető ösvényen, enyhén lejtve. Kb 2240m-nél elhagyjuk az ösvényt, átkelünk a patakon, és megcélozzuk a Banc des Aiguilles és Sirac közötti nyerget. Hóviszonyoktól függően köveken vagy havon előbb utóbb elkezdjük a könnyű mászást a bal oldalon, majd egy nagy cikk-cakkban odaérünk a beszálláshoz. Egy kellemetlen 4+ mozdulattal kezdődik, de egy nitt és egy szög is segít. Utána kissé könnyebb terepen mászunk 1-2 kötélhosszt jobbra haladva (vannak nittek itt-ott), majd vissza vízszintesen balra, majd ismét egyenesen fel. Logikusan utat keresve kisebb mászórészeken felérünk a nyeregbe.Innen egy széles, nem nehéz táblarendszeren elindulunk, a vége felé balra keveredünk ki belőle. Ezután legyőzünk néhány kisebb felszökést, útvonal nem mindig egyértelmű, de sok variáció lehetséges. Nemsokára elérkezünk a Grand Ressaut (kb Nagy Felszökés) lábához. Ezt eléggé direktbe elkezdjük mászni, majd egy nagy repedés/kéményben folytatjuk. Egyre meredekebb és nehezebb, és egy ponton egy nagy tömböt jobbról kerülünk (meredek, kitett, nem könnyű), majd 1-2 m múlva egy szög jobbra, ezután jön a kulcsmozdulat, nagyobb hátizsákkal nem könnyű. Enyhén jobbra tartva hagyjuk el a repedést. Ezután több 100m hosszan kissé nehezen definiált útvonalon próbálunk feljutni, állandó figyelmet igényel az útvonal keresése, sok helyen 2-3 mászás. A vége felé balról kerülünk egy nagy tömböt, és elérünk az ovális hómezőhöz. Ezt jobbról kerülve végig az éles gerincen, kb 200m múlve érünk a csúcsra. Itt már könnyű az út megtalálása, nem túl nehéz, de kitett a mászás.Lejövetet már nem részletezem, de a normálúton kell. Nem szabad alábecsülni, mert complex, mászós, 40 fok gleccser
Felszerelés	Gleccserfelszerelés, legalább 50m kötél, több kötélgyűrű és heveder, kisebb friendek és egy kisebb éksor, 4-5 kihosszabbítós expressz.
Alternatív program	Rengeteg hegymászó és kiránduló program a környéken (pl Pic Jocelme). A legközelebb turistaház a Refuge Chabourneou (elérhető a turistaházból kb 1.5 ó alatt), de a parkolóból közel van még tobb más is (pl Pigeonnier)
Megjegyzés	Komoly túra, a kő minősége a nehezebb részeken jó, de de azért sok a laza kőzet.

Élményeim

Elhatároztuk, hogy nem alszunk a házban, hanem a parkolóból egyből felmászunk az északi gerincen a csúcsra J, majd ott bivakolunk és a normálúton ereszkedünk le másnap reggel. Ez így kb 1900m mászás.

Reggel hat után vettem fel Xose-t, majd némi autópálya és kávézás után megérkeztünk a parkolóba (1570m), és kb 9:45-kor indultunk a Refuge Vallonpierre felé, ahova én kb 12:05-re értem gyönyörű időben (Xose gyorsabban haladt). Kellemes pihenő a teraszon, majd indulás tovább 13:30 kor.

13:30-16:00: fel a nyeregbe (talán 2750m?). Az utat gond nélkül megtaláljuk, az első mozdulat barátságtalan. A nehezebb kötélhosszt standból biztosítjuk, egyébként pedig menetből.

16:00-17:00 + 18:00: Menetből biztosítva, állandó útkeresésben elérjük a grand ressaut alját. Xose mássza a kulcshosszt. Nem könnyű, kitett, meredek, nem is rövid, hátizsákban külön nehéz. Egy igazi alpesi clean hossz. A 4+ nehézség az abszolút minimum.

18:00-21:20: hosszú mászás 2-3 nehézségben az ovális hómezőig, menetből biztosítva, közteseket betéve itt-ott. A végén nagyon belefáradtam, főleg mentálisan, az állandó útkeresésbe, visszamászásokba, emiatt lassan haladunk.

21:20-22: végső gerinc. Ovális hómezőt jobbról kerülve végre nem kell az útvonalon gondolkozni. Ez igazán szép szakasz és jól is haladunk, nem érzem nagyon fáradtnak magam, és gyorsan haladunk. Nagy szép is lenne, de erősen sötétedik, felérünk az utolsó pillanatokban még fejlámpa nélkül.

Éjszakai bivak: először is találunk egy hómezőt, kb 30-rel a csúcs alatt, ahova lemászunk, és némi szenvedés árán egy nejlonzacskónyi, legalább 7-8 kilónyi hóval térünk vissza. Kb 10:30 és 12:00 között hóólvasztásos vacsora teázással. A végén kissé elkezd szemerkélni az eső így gyorsan alváshoz készülődés, hoztam egy óriási szemeteszsákor és az összes cuccomat abba rakom, hátizsákostul. Én valamiért ngyon jól érzem magam, és bár aludni szeretnék, nem zavar az sem hogy nem nagyon tudok. Kissé esik az eső, de nem fázom és a bivakzsákban inkább érdekes mint kellemetlen. Egyszer még pisilni is kihámozom magam, és akkor látom, hogy minden el van ázva, nagyon felhős az ég, de ez sem zavar. Utána valószínűleg ismét aludhattam egy órát, és ahogy kinézek a zsákból, felhőtlen, csillagos az ég, a telihold fényesen megvilágítja a sziklát, és annyira tetszik, hogy még egy fotót is megróbálok, de nem nagyon sikerül. Ismét alvás, majd arra ébredek, hogy Xose felébreszt, világos van és gyógyszert kér, mert fáj a feje és rosszul van. Minél előbb, reggeli nélkül le akar menni. Így gyors készülődés egy korty víz és irány lefele.

Lemenet: indulás reggel 6-kor, a nap már felkelt. Elején elég meredek lemászások, borzasztó laza kőzet, nagyon nem tetszik és valahogy még nem vagyok túl harcias hangulatban ehhez. Eljutunk 3360-re, ahol átbukunk a másik oldalra, a Vallonpierre gleccser felé. Itt egy jó 100m szint lemászás következik, amitől nagyon féltünk, mert az összes leírás hosszasan taglalja. De valójában egyáltalán nem olyan félemetes, a nehéz részeken nagyon jó a kőzet, és sok nitt van, de simán le lehet mászni (egy-egy IV mozdulat). A végén két ereszkedés a jó meredek gleccserre. Itt más nem sietünk, megeggelizünk és hosszú szüneteket tartunk. Kb 12-re érünk a házba gyönyörű időben. Itt majdnem két óra evés-ivás-pihenés. Én kezdem borzasztó álmosnak érezni magam (inkább mint fáradtnak), és már nem vágyom a tovább legyaloglásra, de annak is meg kell lennie, így kb 15:20-ra érünk a kocsihoz.