Zinalrothorn (4221m)

Ez az egyik kedvenc négyezres hegyem. kb 3900m-ig is szép és változatos, de innen végig mászás, változatos formában, nem túl nehéz mozdulatokkal (max III-III+). Az alját kivéve nagyon szilárd kőzet. Sok helyen nagyon kitett, nagyon változatos mászás. Egy könyvben azt olvastam, hogy a Zinalrothorn az egy “climbers mountain”, vagyis sziklamászók hegye. És tényleg, minden oldalról kiváló kőzet a gerinceken, a gleccser az alsóbb rézseken nem hasadékos (a Rothornhüttéből)
Kiindulópont Zermatt belvárosa. A főtér előtt egy jobbra kis utcába benézve látható egy útjelzó tábla (kb 10m-re a főúttól). Alvás pl inkább a Randa-i kempingben. Zermattba csak taxival és vonattal lehet eljutni, autóval nem.
Nehézség AD- (vagy AD), III mászás, szint kb 1050m
Turistaház Rothornhütte, 3210m, jó 5ó zermattból, 1550m-1600m szint (útközben még van 2 turistaház). Félpanzió igazolvánnyal 71 CHF, 1.5 l víz 13 CHF. Nem olcsó…
Útvonal Háztól nem messze gleccser (nem hasadékos), kb 200-250m szint után balra egy jellegzetes kéményen hagyjuk el a gleccsert (III mászás). Utána köveken vagy havon (szezon végén kő) még egy bő 200m szint a gleccserig. Ezen tovább, kisebb köves szigeteken át lassan a elérjük a gerincet, ami kb 3930m ig tart. Innen kb 4100m ig egyre meredekebb mászás után Gabel (nyereg), innen egy kb 20-30 m után Biner táblák, ez még kb 30-40m után gerinc, egész a csúcsig. Ez a gerinc lehet meredek tábla, vékony, kitett szilagerinc, vagy tornyok, tömbök kikerülése/átmászása.
Felszerelés 50m kötél kell az ereszkedéshez. És tényleg kell ennyi, mert jeges körülmények esetén másként nem lehet visszajutni a Biner-táblákon. ezen kívül kötélgyűrűk, néhány expressz (van 1-2 nitt). Ha valaki sokat akar biztosítani, akkor egy-két friend is jól jöhet
Megjegyzés Változatos és szép

Élményeim

Nagyon emlékezetes túra. Nyári szabadságomról visszatérve ismét megálltam Svájcban hegyet mászni. Eredetileg az Obergabelhornt választottam, de a Rothorn hüttében vacsora közben meggondoltam magam. Tudni kell, hogy 6 éve voltam itt már, akkor is egyedül, de akkor a Biner tábláknál visszafordultam (lásd korábbi leírást), mert nagyon félelmetesnek, kitettnek találtam. De a vacsoránál azt mondták, hogy most van egy fix kötél itt, ezért végül ezt választottam.

Reggel 4:40-kor sikerült elindulni a sötétben, és ugyanaz az élményem volt, mint 6 éve: képtelen vagyok gyorsan haladni, mindenki lehagy, lüktet a vér a fejemben, folyik rólam a víz, párás a szemüvegem, és nem érzem jól magam. A kéménynél (kb III mászás), az első akadály szintben kb 250m-rel feljebb, itt az utolsó partit is előreengedem. Ezután egy hosszabb, veszélytelen sziklás rész jön kb 3700m-ig. Itt jelennek meg az első baljós jelek, hogy a tegnap esti eső a háznál nem volt teljesen nyomtalan itt sem. Érzem, hogy csúsznak a kövek, angolul “black ice”-nak hívják, egy észrevétlen, átlátszó, vékony jég van a köveken. kicsit feljebb vékony hóréteg is adódik a jéghez. Közben világosodik, és a gleccseren haladunk tovább (egy hármas holland partit követek, már jobban érzem magam). Ez is, mint ennek a hegynek sok szakasza, nagyon szép. Egy idő után a gerincre érünk fel, ami egyre vékonyabb, és a csúcs is már megjelenik. Az utat kémlelve feltűnik, hogy tényleg mintha friss hó lenne rajta.

kb 3930m-en véget ér a hó, kezdődik a mászás. A hollandok pihennek, de közben két nagyon gyors osztrák utolér (ők később indultak). Így velük megyek tovább. A hágóvasat leveszem, de egyre több a jég és hó a sziklákon, ami kezd zavaró lenni, de óvatosan haladok tovább, nem is nagyon gondolkozom ezen. Őket követem egy bevágásban, kissé laza is a kőzet, és közben eléggé biztos vagyok benne, hogy balra sokkal szilárdabb lenne, de mégsem mászok ki arra. Miközben így haladok, egyzser csak az egyik osztrák megkérdezi, hogy be akarom-e kötni magam hozzájuk. Valamiért gondolkodás nélkül rávágom, hogy nem. Két perc múlva újra megkérdezi, és itt már kis gondolkodás után elfogadom. Nagyon nincs is időm gondolkodni ezen az érdekes epizódon, csak utólag találom nagyon furcsának, hogy egyrészt nekem miért nem jutott eszembe hogy kötéllel jobb lenne, és másrészt miért ajánlják fel egy vadidegennek, hogy segítenek. Mindenesetre nagyon hálás vagyok nekik. De ne szaladjunk előre, mertközben haladunk felefele a Gabel-hez, ami a nyereg. Innentől kezdődik az úgynevezett “dugó”, ami azt jelenti, hogy több partit utolértünk, és várunk a sorunkra, hogy a következő akadályig, a Biner táblákig felmásszunk. Ekkor megjelenik a semmiből két fiatal francia (egy másik úton jöttek idáig), és meglátva a dugót, hangos “Putain” (fordítás, kb “kurva” vagy “kurva életbe”) kiálltással üdvözölnek mindenkit, majd rövid hezitálás után nem várnak, hanem mindenki mellett elszaladnak, és többet nem is látom őket. A biner táblákról sajnos nincs fotóm, de kiérdemelte hírét: nem is nehézség (III), hanem a kitettség az ijesztő, traverz a reibung szerű táblákon, kb 20-30m -en keresztül, amit ráadásul már nem is olyan vékony jég és hó borított.  Azt kell mondanom, hogy itt szerintem ismét visszafordultam volna, így külön hálás lehetek nekik a kötélért. Ezek a táblák már a hegy árnyékos oldalán voltak. A fogásokra különösen emlékszem, hogy egy kb fél centis vízjég volt rajtuk, a hágóvas pedig sokszor a reibung szerű táblákon kaparta a jeget. Innentől azt kell, mondjam, fantasztikus az útvonal. A csúcs és az útvonal látszik, egy nagy balos félkör a nagyon kitett gerinc, néhol egy-egy torony még kitettebb megkerülése, vagy átmászása,  kis le-fel mszogatás után értünk a csúcsra. Közben azért egy lassabb parti mögött haladunk várakozva, és az első guide-os partik jönnek visszafelé. A csúcsra fél tizenegy körül érünk, ha jól emlékszem. Lefele kifejezetten élvezem az egészet, a lasabb partit az egyik standnál lehagytuk, és két három gyors ereszkedéssel érünk ismét a nyeregbe, ahol úgy döntünk, hogy lemászunk, és nem ereszkedünk. Közben a jég itt a napos oldalon elolvadt, csak némi hó és nedves szikla maradt, ami azért sokkal jobb. (egyébként az egyik osztrák valami hegyivezető féle volt). A felhők bejönnek és kissé szitál az eső, amikor a kéményen ismét lemászok, és kb 13:50-re érek a házba. A két osztrákot hálám jeléül meghívom héhány italra, majd én sietve lemegyek Zermattba (összesen 2600m szint legyaloglás), a többiek még maradnak egy napot.

A tanulság számomra, hogy hihetetlen, mennyire más tud lenni egy hegy egy kis éjszakai eső-hó után. Az előző napi mászók, akikkel a házban találkoztam, mind azt mondták, hogy az egész út teljesen száraz, és még hágóvas sem kell.

Zinalrothorn_map3 Zinalrothorn_map1 Zinalrothorn_map2

Zermatt, indulás felfelé

Zermatt, indulás felfelé

Terepfutó verseny. Rendkívüli tempóban száguldoztak lefelé.

Terepfutó verseny. Rendkívüli tempóban száguldoztak lefelé.

Kb félút

Kb félút

Két guide, kerékpárral próbálkozik lefelé.

Két guide, kerékpárral próbálkozik lefelé.

Rothornhütte, 3210m

Rothornhütte, 3210m

Másnap, talán 3600m? hó és jég a köveken.

Másnap, talán 3600m? hó és jég a köveken.

ismét matterhorn

ismét matterhorn

Zinalrothorn_route 2

kb 3900m, kezdődik a mászás

kb 3900m, kezdődik a mászás

Itt csatlakoztam az osztákokhoz

Itt csatlakoztam az osztákokhoz

Gabel, várakozás.

Gabel, várakozás.

kezdődnek a Biner táblák-

kezdődnek a Biner táblák-

Biner táblák után

Biner táblák után

már látszik a csúcs

már látszik a csúcs

visszanézve

visszanézve

IMG_0178 IMG_0181 IMG_0185 IMG_0188 IMG_0192

Megosztom...Share on FacebookEmail this to someoneShare on Google+

You may also like...